Istenem, újra blogolok ...... ezt sem gondoltam két hónappal ezelőtt és azt sem, ami velem most történik.....

Nem nagyon tudom magam túltenni Sámi halálán, nem találom a helyemet, hiába van még 5 papagájom, ők nem igénylik, hogy olyan lelki társak legyünk, mint Sámsonnal voltunk Mérhetetlen az űr, amit maga után hagyott!

De az Élet olyan, hogy ahonnan elvesz oda vissza is ad. Én is kaptam tegnap egy hatalmas ajándékot, valakit akinek rám és csakis rám van szüksége.Csipesz 6 éves nemes papagáj hím. Nem szeretnék semmit belemagyarázni, de a szőr felállt a hátamon, amikor megtudtam, hogy pont annyi idős, mint Sámson volt, amikor elment és két hónap telt el a halála óta, mikor egy kedves ismerős szólt, hogy lenne itt egy menteni való nemes papagáj!!!

Azt kell hinnem, hogy őt Sámi küldte nekem!

A történetet nem írom le, bemásolom inkább Bordás Kriszta barátnőm sorait:

A mai nap mérlege olyan, amit hálálkodással zárunk: 

Először is nagyon szépen köszönjük, hogy alapítványunk PÖCS tagjai :)(Papagájvilág Önkéntes Csoport) ismételten esélyt adtak egy élőlénynek arra, hogy megtapasztalhassa milyen egy igazi érző lelkű ember kezeibe kerülni. A hatéves Csipesz névre hallgató hím nemes papagáj számára most kezdődik csak az élet. Ő ezt még valószínűleg nem tudja, de mindenképp sejti már, hisz új gazdijának Hunyadi Katinak bemutatkozott mikor HAZAÉRT!  (A fotón látható kalit átmeneti megoldás, mert Csipesz szombaton költözik új, nagy kecójába!) Hogy létezéséről egyáltalán hírt kaptunk, azt Gombos Katinak köszönhetjük! Kati, azt gondoljuk, hogy ma este Te is örömteli szívvel hajthatod álomra a fejed! 

Ma délután négy órakor elindultunk Csipeszért, önkénteseink összeadták a madár vételárát, ami 65.000,-Ft-ban volt meghatározva a tulajdonos részéről. Sokat nem fűzünk a fotókhoz, csak annyit, hogy Csipesz egy családi ház modern fészer változatának sarkában élt egy rozsdásodó kalitban, cellaszomszédságában egy Pyrrhura papagáj tengődik egy kisméretű kalitkában, akit Csipesz társául!!!! szánt a tulajdonos és akit szerettünk volna szintén magunkkal hozni, de Ő már 15.000,-Ft összegben új gazdára lelt és hát mivel a lényeg a biznisz, így a madárnak maradnia kellett! A madár tulajdonosa pillanatok alatt kivette a kalitból Csipeszt és máris a karunkra akarta ültetni, közben elmesélte nekünk, hogy nincs a madárnak kabátkája, ha lenne, akkor akár a telet is kint tölthetné….majd átvettük a Csipesz eredetigazolását bizonyító okmányt, a pénz kifizetésre került és távoztunk a helyszínről. Nem volt miről beszélni tovább…..A röpképtelen kismadár amíg a szobában intéztük az anyagiakat, egyszer felröppent és becsapódott a szoba talajába, amit gazdája kedélyesen kommentált. Elköszöntünk és beültünk az autóba, ahol mindketten percekig csak néztünk magunk elé, majd elsírtuk magunkat! Sok jó Ember támogatásával ma megmentettünk ugyan egy állatot, de jól tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Mégis….. nagyon örülünk és végtelenül tiszteljük mindazokat, akik velünk tartanak és szó nélkül segítenek, ki ahogy tud!!! Mi mindannyian abban hiszünk, hogy igenis van remény és ezeknek az állatoknak a megmentése éppúgy nem hiábavaló, mint oktatni azt, miképp szükséges helyesen tartani Őket! Hálával és szeretettel gondolunk Rátok, ma megint kiderült, hogy sok kis PÖCS ha összefog, akkor ott egy papagájjal több élhet olyan életet, ami Őt megilleti és amihez joga is van! Mosollyal az arcotokon szenderüljetek álomba! Ezer KÖSZÖNET!!! Csipeszről pedig hírt adunk a továbbiakban is! 

Hát itt tartunk most, tegnap hazavittük Csipeszt. Egy kisebb kalitba tettem, mert az én nagyomban most éppen vendégmadár szállásol. Nagyon szépen ki tudtam venni a szállítóból. Nem lép kézre, ezt majd még gyakorolgatjuk, ha beszokott.
Morzsikám a tőle megszokott dakota üvöltéssel üdvözölt minket, mire Csipesz szeme azonnal felcsillant ... hohohóóóó .... hát van itt valaki, aki az ő nyelvét beszéli!!!! :-) 

Mikor betettem a kalitba rámnézett a gyönyörű szemeivel (Issstenem, egy nemes nézésétől még a vaskilincs is elolvad!!!! Gyönyörű, melegbarna szeme van, mint Sáminak) és annyit mondott: "Csipesz vagyok!" ..... én meg teljesen kész vagyok!!!! Én nem tudom, micsoda egy jó csillagzat alatt születtem!!! Akik ide kerülnek, valahogyan érzik, mennyire szeretem a papagájokat! Mikor Zebulont (jákó) örökbefogadtam, elhoztuk, elment a régi gazdija, Zebuska odafordult felém és ennyit mondott: "Nyugi, nyugi, nincs semmi baj!" Szóval értitek??? Valahogyan érzik, hogy jó helyen vannak!!!!

Minden tálat simán betettem, csak nézegette, hogy mit csinálok, nem menekült és nem verte magát. Ellenben beszélgetett. Egyértelműen látszott a testbeszédén, hogy nem fél és nem ideges. Később kapott kézből máriatövismagot, az nagyon ízlett neki. Az eladó szerint retteg a kutyáktól, hát van itt nálunk két borjú is, két cane corso. Ennek a kismadárnak még a szeme sem rebbent, mikor odamentek és megnézegették.

Egyelőre sajnos nem nagyon akar a magon kívül semmi mást megenni, de most jön a 3 napos hétvége, kitolom őket a teraszra és majd a csapat megtanítja neki, hogy a tálba csakis borzasztóan finom és ehető dolgok kerülnek.

Apropó, a csapat. Nos, aki nem ismer minket, azoknak bemutatnám őket (neveletlenül el is felejtettem)

Tehát a tankok: Fred (ő a Hátastündér) és Nala ( ő a Királylány) 2 és 3 éves cane corsok, a fajtamentéstől fogadtuk örökbe őket.

Csibészke (10 éves) és Bubi (7 éves) feketesapkás papagájok, mindkettőt befogadtam, ők a hiperaktívak.

Morzsika, a rendes nevén Mózes, ő egy 5 éves nemes papagáj hím, ő egy különlegesen tökéletes madár, bár van némi hendikepje, történetesen mozgássérült (púpos és sánta) és ami sajnos ezzel együtt jár, eléggé együgyű és vad. Őt is örökbefogadtam azon meggyőződésem alapján, hogy hazánkban a nyomorék nemes papagájok iránti kereslet elenyésző.

Pipi a jákó leány. 4 éves lesz az idén és őt a barátnőmtől kaptam ajándékba. Ő is különleges, Szilveszter napján kelt ki a tojásból, mikor már azt hittük, nem fog kikelni.

Zebulon, ő a jákó hím, 13 éves. 11 évesen fogadtam örökbe. A gazdája írt egy gyönyörű levelet, amiben megkért, hogy fogadjam el tőle Zebit és viseljem a gondját, mert ő úgy érzi, nálam lenne  a legjobb helyen, mivel ő külföldre ment dolgozni.

Ebbe a csapatba került be most Csipesz. A csapat hatalmas nagy úr, megtanítja az újonnan jöttet mindenre, amit eddig nem tudott. Olyanok ők, mint egy nagy halom majmocska, ha az egyik eszik akkor eszik az összes, ha fürdik, akkor mindegyik beugrik a táljába egy kis pancsolásra.

Hát ennyit mára, szeretettel várok, sőt visszavárok minden olvasót!!!:-)