Elteltek az első napok Csipesszel. Szombatig a kiskalitban volt, kitettem őt is a többiekkel a Teraszra, had nézegessék egymást. Morzsa azonnal odavágtázott és lógott mindegyik a sajátjában de ugyanazon az oldalon és azonnal beindult a makimajom project, ha Morzsi elment enni Csipesz is azonnal elkezdte, ha ivott akkor ő is azt tette.
Megtörtént az első fürdés is, jó kis aloés vízzel, először nem is értette, mit hadonászok ott előtte azzal a flaskával, de aztán nyilván nagyon jól eshetett a kis pergamenes bőrének és hagyta.
Enni is eszik, bár ez egy necces dolog. Csipesz ugyanis nem ismeri a zöldségeket, eleddig maggal és minden egyébbel etették, amit ők, az emberek ettek!!! És a tetejében szájból!!! Őszintén szólva ennek a hallatán is hidegrázást kaptam!!! Az emberi nyálban annyi minden van, ami ártalmas a madaraknak, pláne azoknál az embereknél, akiknek már akárcsak kezdődő ínysorvadásuk lehet ( és a régi gazda bizony már jó ötvenes volt) hogy a döbbenettől szóhoz sem jutottam. És azonnal értettem is, mért rohan Csipesz azonnal fel az ember vállára, kajálni akar!!! :-( Ellenben a répát, a céklát úgy nézi, mint aki az erdőben mókust lát gatyában, lila sugara nincs, hogy mi lehet az. A lábát egyáltalán nem használja, nem fogja meg a kaját, mint egy normális papagáj. Hát ez borzalom!! Van itt bőven mit megtanítani neki.
Szombaton egész nap kinn voltak a teraszon, szuper idő volt, nem volt még nagy kánikula, két óránként végig spricceltem az egész bandát, persze őt is az aloés vízzel. Jól érezték kinn magukat, elbeszélgettek egymással.
Délután a barátaink jöttek egy kis ebédre, beszélgetésre. Kettő körül érkeztek és kilenc körül indultak haza. Ez alatt az idő alatt ez a négy ganyé brillírozott, Csipesz bemutatta az egész repertoárját, volt ott minden, közben Zebikém énekelgetett hozzá, mi meg fetrengtünk lenn a kertben ahogyan hallgattuk őket. Csipesz rendkívül jól időzített, mikor az egyik barátnőm elmesélt valami kellemetlen dolgot és hozzátette: "Hát mit mondjak neki?" Csipesz azonnal kész volt a válasszal:" Menj a p@csába!" :-), rájöttünk, hogy sokszor kiabáltak vele, ordítva közli, hogy "Csöndbe legyél már!" gyakorlatilag az egész eddigi életét megismerhettük, hogy hogyan kommunikáltak vele. :-( Elkeserítően!! Nagyon sokat és nagyon tisztán beszél.
Morzsika délután nekikezdett a rendes napi szunyókálásának, de még csukott szemmel is válaszolgatott csendesen Csipesznek. Azért jól bealudt, mert szegényem, mikor rádőlt a rossz lábára azonnal lezuhant mint egy tök. Hát ezért él ő féltestű kalitban, mert legalább ilyenkor nem esik akkorát, amekkorát egy egész testűben tudna.
Zebikém egyre jobban énekli a "Kutyák, macskák, egerek ..." kezdetű bölcsis dalt. Kicsit el is húzza időnként, minden esetre nagyon aranyosan nyomja.
Azon is jókat nevettünk, hogy mikor olyan 1/2 8 magasságában bementem, hogy megetessem a kutyákat és a madarakat Zebi azonnal elkezdett nyájasan "jó éjszakát!" kívánni a vendégeknek. Fel is merült bennük, hogy valszeg ezt mi tanítottuk Zebusnak, hogy ha jelzünk, akkor ő imigyen finoman elkezdi az ott lévőket figyelmeztetni, hogy ideje haza menniük. :-D
Este megtörtént a Honfoglalás, Csipesz átcuccolt a saját féltestűjébe, nem volt semmi kifogása ellene, mind aludt reggelig.
Vasárnap elkezdődött Csipesz bőrének gyógyítgatása. Már szombaton is látszott, hogy a többszöri aloes fürdőtől a bőrén lévő sárgás nemtudommi szépen kezd eltünni. Vasárnap aztán a 100 %-os aloe gélt beleöntöttem a tenyerembe, becserkésztem a kispasit és jó vastagon bekentem vele a pucér részeket. Ezt ma reggel is megtettem, bár ma volt egy kis harc is, már nem nyalta be, hogy csak a kezemre akarom ültetni, de igazából tök mindegy, mert ami kell az kell, neki pedig erre nagy szüksége van, ergo meg kell csinálni valahogyan. Mára már szemmel láthatóan rózsaszínesedik a pucér rész, jó lesz ez na .....! :-) Tudom! Látom, a szürke bugyitollakon is ( ez a nemes aljtolla) hogy nem összeragadt hanem szép habos.
Ma már dolgozni mentem, el kell szórakoztassák egymást, míg hazaérek. Este pedig kicsit beviszem majd a hálóba egy nagy törcsire némi játékkal, kezdjen el kinyílni a külvilág felé is!! :-)
A többiek köszönöm jól vannak, szombaton-vasárnap-hétfőn már 5-kor fenn voltam, összeszedtem a szőrösöket és mentünk Ferihegyre , hogy kicsit lemozgassam őket, aztán már tetemszerűen feküdtek a kövön, nagyon meleg volt. Ferihegyen aztán megint volt sikerélmény, történetesen ahogyan ott bandukolt a 4 cane corso belefutottunk egy három tagú nyúlcsaládba, Amy és Nala csak tátották a szájukat, de Katey és Fred azonnal "állta" a vadat, Freden konkrétan azt láttad, hogy csak a Start gombot kell megnyomni és már vágtat is .... és láss csodát ... meg tudtuk őket állítani!!! Nyulambulamék elrohantak ezerrel, Fred és Katey pórázra került, bár amikor arra a részre értünk ahol a nyuffantók kavartak, rendesen emelték a fejüket és szívták magukba az illatokat, de semmi necces dolog nem történt!!!
Esténként , mikor kicsit szürkül és a tollasseggűek már nem olyan aktívak, akkor veszem ki Csipeszt, hogy szokja a kezet. Fél a kéztől, ezt láttam már. Szépen elül a nyakamba, egyáltalán nem agresszív, csak ne akarjak hozzá érni, én pedig suttogok neki, mivel a papagájok egymás között így (is) kommunikálnak és ez egy bensőségesebb dolog már. Jó jel, hogy az arcomon a pihéket egyesével végig kurkászta és lelkesen reszelt is a vállamon. A kezet pedig majd megszokja idővel, nem sietünk sehová, az időnk, mint a tenger, egy a fontos csak, hogy ez a szerencsétlen rendbe jöjjön!!!!
Képeket majd teszek fel este, aki kíváncsi, az jöjjön vissza megnézni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése