A tankok

Szuper volt ez a tegnap délután! :-)

Húúúú, bakker, most nagyon dagad anyai szívem!!! Ma taliztunk egy kis boxer fiúval és a gazdájával, hogy sétáljunk egyet közösen!!!  Nem ismerték egymást az én két kutyáimmal, de én már találkoztam a  kis mukival és megállapítottam, hogy egy tök jó fej. 

Sajnos mi itt Kistarcsán nem nagyon tudunk senkivel sétálni, sőt nagyon sétálni sem, tekintve, hogy hiába vannak körülöttünk hatalmas rétek, a kutyákat mindenhonnan kitiltják.Ha póráz nélkül elkapnak 50 ezer a bünti, nyomatákosan felhívták a vadászok rá a figyelmünket. Egyszer a FB-os Kistarcsa oldalra feltettem egy hirdetést, hogy szeretnénk sétálni más kutyákkal, hát erre Shaka, a rotweiler gazdája jelentkezett, akit már látásból ismertem és nem tettem volna be a kezem a  tűzbe, hogy békében ellesznek. :-)

Most azonban, hogy szombaton összeismerkedtünk Pilvax gazdijával meg is kérdeztem, hogy nem lenne kedve sétálni velünk.

Az én kölkeim nem agresszívek, Fred semmi esetre sem. Ő egy domináns, de nem agresszív hatalmas cane corso kan. Neki nincs szüksége arra, hogy az erejét fitogtassa, végtelen nyugalommal tekint a kutyatársakra és ha valamelyik megpróbálkozik azzal, hogy ledominálja inkább döbbenten néz rá, benne van a szemében, hogy "Hát hülye ez???!!" Szereti az embereket és a gyerekeket is, türelemmel viseli, ha a kicsi kezek matatnak rajta. Amikor Nalával kutyasuliba jártunk a beszólogatása miatt, Fredet mindig leadtam a Noéba napközibe. Nagyon rendesek voltak, mert megbeszéltem Katával, hogy ott lehet míg mi sulizunk és figyelnek rá. Fredi többnyire kíválóan eljátszott az ott lévő boxerekkel, sosem volt semmi gond vele. Akkor nevezte el Zsuzsi Hátastündérnek, annyira jóindulatú és problémamentes volt.

Van egy barátja, Gorgó, akivel szintén ott szokott találkozni. Gorgó, aki hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a mi Fredünk és a két kutya önfeledten játszik, amikor találkoznak. Egy külsős megfigyelő szerint ugyan döng a föld, ahogyan a két hatalmas állat csontozza egymást, de még nézni is öröm őket!!! :-) 

Fred és Gorgó játszanak

Fredet a gazdája adta le, mert nem tudott neki megfelelő tartási körülményeket biztosítani. Olyan szerencsés voltam, hogy éppen akkor mentem ki, mikor behozta és megbeszélve a dolgot Orsival, azonnal szóltam, hogy én Őt hazavinném, ha megkaphatom. Nem is töltött benn csak olyan 2-3 hetet, ivartalanították, levették a farkaskörmét és máris jött haza.Az elején azért voltak fennforgások, bepróbálkozott ezzel-azzal, de szerencsére volt kihez fordulnom tanácsért és végül is ebből egy hatalmas szerelem lett, mert én ezt a boborjánt teljes szívemből szeretem, annyira jó kutya és ahogyan tapasztalom, ő is engem.

Nala október 2.-án lesz két éve, hogy velünk él. Sajnos az elején elég sok probléma volt a térdével, Boda doki 2x is műtötte. Nézzétek meg a gyönyörű fejét, úgy tud nézni, hogy ha valamiért rámorrantok, már azonnal lelkiismeret furdalásom is lesz. :-) Bele is estünk a papával abba az ősi hibába, hogy bizony jól elkényeztettük a kisasszonyt, hiszen amikor fájt a lába úgy tudott nézni, hogy még a kőszikla is elolvadt tőle.

Aztán ahogyan megbátorodott úgy jöttek elő a kényeztetésből eredő gondok és bizony a végén már néha elsírtam magam, annyira restelltem, hogy az én kiskutyám be-beszólogat mindenkinek, legyen az öreg, fiatal, kölyök, sérült kutya.A pohár akkor telt be, amikor Kincy nem látó Snow Hercegének is beszólt, illetve Jennynek is, a félszemű boxerlánynak, akinek a gazdája azonnal szó szerint leparasztozta, ott én azt hittem, hogy belesüllyedek a földbe és kegyetlenül elbőgtem magam. Na akkor Orsika fülön fogott és szépen lehajtott a Noé mellett lévő Tükör Suliba, ahol kíválóan tudják ezeket a viselkedésproblémákat kezelni mindenféle durvaság nélkül. 

Sulisok lettünk, bár az elején ott is rendesen égett a pofám, mert úgy konkrétan Nala látványosan utált minden kutyát, hogy finoman fogalmazzak, nem törekedett rá semmilyen módon, hogy ő legyen a "legnépszerübb kutya" cím viselője.Már ha valaki 5 lépés távolságba került hozzá, elkezdte felhúzni az ínyét és nem volt kétséges, hogy ha a delikvens közelebb megy, akkor azonnal megkaphatja tőle az aznapra kirendelt hörgést és morgást. De mentünk rendületlenül, az iskolavezető, a kiképzőink, a segítők,mindenki figyelt rá, hogy ha elkámpicsorodok akkor azonnal megápolják a lelkemet és egyszer csak eljött az idő, amikor már nem idegesítettem magam félholtra, ezt nyilván Nala is érezte, mert fokozatosan elkezdett nyitni a kutyákra. 

A legkedvesebb csoporttársa egy Ozzy névre hallgató nagyon pöpec pitbull volt, aki mint egy terapeuta, lassan de biztosan belopta magát Nala szívébe, ha kellett puncsolt neki, hívta játékra, türelmesen elviselte a hölgy rigolyáit és mivel senki nem piszkálgatta, hát Nala is megnyilt. Nagyokat játszott Ozzyval, még az is megesett, hogy ő hívta a pitbull fiút egy kis ereszdelahajamat játékra. :-) Sajnos, nagyon keveset tudtunk gyakorolni, bár a pótórákra mindig elmentünk, ha tudtunk és Klárival is minden alkalommal igyekeztünk Ferihegyen gyakorolni. Azért a gyümölcs beérett, 100 pontból 93-ra vizsgáztunk alap engedelmességiből és a jövő héten kezdjük a középfokot is.Annyira ideges voltam Nala miatt, hogy a bírónak még a lejelentkező szöveget sem tudtam elmondani, elbőgtem magam. :-( 

Innen is hálás köszönetem Marcsinak, Cilinek, Beának, Krisztának és a többieknek, mert nem kevés munkájuk van benne, hogy Nala elkezdett megváltozni, bár hangsúlyoznám, utólag tisztán látom, hogy nem a kutyával volt a fő probléma ....... ! :-) 

Hát akkor most, hogy bemutattam a kölkeket térjünk vissza az eredeti témánkra, a sétára. Fredben teljesen biztos voltam, Nalával voltak fenntartásaim, de ahogyan láttam, a sétapartnerem tapasztalt kutyás, ha Nala egyet odamorrant hát nem fogja ölbe kapni a sajátját és rohan el vele, hogy "az a csúnya corso bántani akarja" ! :-) Először Pilvax jött ki a kocsiból, utána Fredet engedtem ki, megszagolgatta a kistesót és részéről minden ok volt egy játékra, azonnal hanyatt feküdt, hogy lássa a kicsi, nincs benne semmi rossz szándék. Nala volt az utolsó, persze ő is azonnal  megindult, Pilvax is, Nala már húzta az ínyét de a kiskutya elkezdett neki puncsolni, mire a kaffantás egészen szerényre sikeredett. A kiskamasz azonban végtelen kedvességgel ment Nala után, úgyhogy egyszer csak hipp-hopp azt láttuk, hogy Nala is lefekszik neki a fűbe, jelezve, hogy jöhet a játék. Nagyon elégedett voltam velük, igazán rendesen viselkedtek. El is döntöttük, hogy lesz még a sétának folytatása .... :-)