A tankok

Szuper volt ez a tegnap délután! :-)

Húúúú, bakker, most nagyon dagad anyai szívem!!! Ma taliztunk egy kis boxer fiúval és a gazdájával, hogy sétáljunk egyet közösen!!!  Nem ismerték egymást az én két kutyáimmal, de én már találkoztam a  kis mukival és megállapítottam, hogy egy tök jó fej. 

Sajnos mi itt Kistarcsán nem nagyon tudunk senkivel sétálni, sőt nagyon sétálni sem, tekintve, hogy hiába vannak körülöttünk hatalmas rétek, a kutyákat mindenhonnan kitiltják.Ha póráz nélkül elkapnak 50 ezer a bünti, nyomatákosan felhívták a vadászok rá a figyelmünket. Egyszer a FB-os Kistarcsa oldalra feltettem egy hirdetést, hogy szeretnénk sétálni más kutyákkal, hát erre Shaka, a rotweiler gazdája jelentkezett, akit már látásból ismertem és nem tettem volna be a kezem a  tűzbe, hogy békében ellesznek. :-)

Most azonban, hogy szombaton összeismerkedtünk Pilvax gazdijával meg is kérdeztem, hogy nem lenne kedve sétálni velünk.

Az én kölkeim nem agresszívek, Fred semmi esetre sem. Ő egy domináns, de nem agresszív hatalmas cane corso kan. Neki nincs szüksége arra, hogy az erejét fitogtassa, végtelen nyugalommal tekint a kutyatársakra és ha valamelyik megpróbálkozik azzal, hogy ledominálja inkább döbbenten néz rá, benne van a szemében, hogy "Hát hülye ez???!!" Szereti az embereket és a gyerekeket is, türelemmel viseli, ha a kicsi kezek matatnak rajta. Amikor Nalával kutyasuliba jártunk a beszólogatása miatt, Fredet mindig leadtam a Noéba napközibe. Nagyon rendesek voltak, mert megbeszéltem Katával, hogy ott lehet míg mi sulizunk és figyelnek rá. Fredi többnyire kíválóan eljátszott az ott lévő boxerekkel, sosem volt semmi gond vele. Akkor nevezte el Zsuzsi Hátastündérnek, annyira jóindulatú és problémamentes volt.

Van egy barátja, Gorgó, akivel szintén ott szokott találkozni. Gorgó, aki hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a mi Fredünk és a két kutya önfeledten játszik, amikor találkoznak. Egy külsős megfigyelő szerint ugyan döng a föld, ahogyan a két hatalmas állat csontozza egymást, de még nézni is öröm őket!!! :-) 

Fred és Gorgó játszanak

Fredet a gazdája adta le, mert nem tudott neki megfelelő tartási körülményeket biztosítani. Olyan szerencsés voltam, hogy éppen akkor mentem ki, mikor behozta és megbeszélve a dolgot Orsival, azonnal szóltam, hogy én Őt hazavinném, ha megkaphatom. Nem is töltött benn csak olyan 2-3 hetet, ivartalanították, levették a farkaskörmét és máris jött haza.Az elején azért voltak fennforgások, bepróbálkozott ezzel-azzal, de szerencsére volt kihez fordulnom tanácsért és végül is ebből egy hatalmas szerelem lett, mert én ezt a boborjánt teljes szívemből szeretem, annyira jó kutya és ahogyan tapasztalom, ő is engem.

Nala október 2.-án lesz két éve, hogy velünk él. Sajnos az elején elég sok probléma volt a térdével, Boda doki 2x is műtötte. Nézzétek meg a gyönyörű fejét, úgy tud nézni, hogy ha valamiért rámorrantok, már azonnal lelkiismeret furdalásom is lesz. :-) Bele is estünk a papával abba az ősi hibába, hogy bizony jól elkényeztettük a kisasszonyt, hiszen amikor fájt a lába úgy tudott nézni, hogy még a kőszikla is elolvadt tőle.

Aztán ahogyan megbátorodott úgy jöttek elő a kényeztetésből eredő gondok és bizony a végén már néha elsírtam magam, annyira restelltem, hogy az én kiskutyám be-beszólogat mindenkinek, legyen az öreg, fiatal, kölyök, sérült kutya.A pohár akkor telt be, amikor Kincy nem látó Snow Hercegének is beszólt, illetve Jennynek is, a félszemű boxerlánynak, akinek a gazdája azonnal szó szerint leparasztozta, ott én azt hittem, hogy belesüllyedek a földbe és kegyetlenül elbőgtem magam. Na akkor Orsika fülön fogott és szépen lehajtott a Noé mellett lévő Tükör Suliba, ahol kíválóan tudják ezeket a viselkedésproblémákat kezelni mindenféle durvaság nélkül. 

Sulisok lettünk, bár az elején ott is rendesen égett a pofám, mert úgy konkrétan Nala látványosan utált minden kutyát, hogy finoman fogalmazzak, nem törekedett rá semmilyen módon, hogy ő legyen a "legnépszerübb kutya" cím viselője.Már ha valaki 5 lépés távolságba került hozzá, elkezdte felhúzni az ínyét és nem volt kétséges, hogy ha a delikvens közelebb megy, akkor azonnal megkaphatja tőle az aznapra kirendelt hörgést és morgást. De mentünk rendületlenül, az iskolavezető, a kiképzőink, a segítők,mindenki figyelt rá, hogy ha elkámpicsorodok akkor azonnal megápolják a lelkemet és egyszer csak eljött az idő, amikor már nem idegesítettem magam félholtra, ezt nyilván Nala is érezte, mert fokozatosan elkezdett nyitni a kutyákra. 

A legkedvesebb csoporttársa egy Ozzy névre hallgató nagyon pöpec pitbull volt, aki mint egy terapeuta, lassan de biztosan belopta magát Nala szívébe, ha kellett puncsolt neki, hívta játékra, türelmesen elviselte a hölgy rigolyáit és mivel senki nem piszkálgatta, hát Nala is megnyilt. Nagyokat játszott Ozzyval, még az is megesett, hogy ő hívta a pitbull fiút egy kis ereszdelahajamat játékra. :-) Sajnos, nagyon keveset tudtunk gyakorolni, bár a pótórákra mindig elmentünk, ha tudtunk és Klárival is minden alkalommal igyekeztünk Ferihegyen gyakorolni. Azért a gyümölcs beérett, 100 pontból 93-ra vizsgáztunk alap engedelmességiből és a jövő héten kezdjük a középfokot is.Annyira ideges voltam Nala miatt, hogy a bírónak még a lejelentkező szöveget sem tudtam elmondani, elbőgtem magam. :-( 

Innen is hálás köszönetem Marcsinak, Cilinek, Beának, Krisztának és a többieknek, mert nem kevés munkájuk van benne, hogy Nala elkezdett megváltozni, bár hangsúlyoznám, utólag tisztán látom, hogy nem a kutyával volt a fő probléma ....... ! :-) 

Hát akkor most, hogy bemutattam a kölkeket térjünk vissza az eredeti témánkra, a sétára. Fredben teljesen biztos voltam, Nalával voltak fenntartásaim, de ahogyan láttam, a sétapartnerem tapasztalt kutyás, ha Nala egyet odamorrant hát nem fogja ölbe kapni a sajátját és rohan el vele, hogy "az a csúnya corso bántani akarja" ! :-) Először Pilvax jött ki a kocsiból, utána Fredet engedtem ki, megszagolgatta a kistesót és részéről minden ok volt egy játékra, azonnal hanyatt feküdt, hogy lássa a kicsi, nincs benne semmi rossz szándék. Nala volt az utolsó, persze ő is azonnal  megindult, Pilvax is, Nala már húzta az ínyét de a kiskutya elkezdett neki puncsolni, mire a kaffantás egészen szerényre sikeredett. A kiskamasz azonban végtelen kedvességgel ment Nala után, úgyhogy egyszer csak hipp-hopp azt láttuk, hogy Nala is lefekszik neki a fűbe, jelezve, hogy jöhet a játék. Nagyon elégedett voltam velük, igazán rendesen viselkedtek. El is döntöttük, hogy lesz még a sétának folytatása .... :-)

Innen is, most is, sőt folyamatosan és állandóan köszönöm a csoporttársaimnak, hogy megbíztak bennem és Csipesz nálunk élhet, rehabilitálódhat, velem lehet míg élek!!!
Nagyon jól érzem magam ezzel a Csipesz gyerekkel, sztem ő is velünk ....! A világon semmi baj nincsen vele, ez nyilván azért még változhat, ha kinyílik a csipája, de egyelőre nagyon rendes és problémamentes.:-) 

A kaja az elején kicsit nehezen ment, leginkább csak magot akart enni, a gyümölcsöket és a zöldségeket nem nagyon ismeri, de a többiek előesznek és így ő is megkóstolgat mindent. Vicces volt nézni, ahogyan belekóstolt a gyömbérbe, az ugye egy nagyon illatos és ropogós zöldség. Először félve vette a csőrébe, a gyömbér hangosan hersegett, ahogyan ketté harapta és utána , ahogyan megérezte  finom, fűszeres ízt, szinte szopogatta ..... :-)
Talán egy új szerelem .... találkozott Mauglival is ......

.... talán ez egy új szerelem ... :-)
Szegényem, annyi mindent nem ismer még ..... na de majd megismeri, szépen, lassan, mindig mondom neki, hogy az időnk, mint a tenger!
Már a kását is eszegeti, tegnap pedig Dinner-mixet főztem nekik vacsira, hát azt sem tudta, hol kezdje a lakomát .... :-) Néha könnyes lesz a szemem ahogyan nézem ..... , a fenébe is, minden papagáj megérdemli a méltó bánásmódot, a legjobb kaját és hogy éppen úgy tiszteljük őket, ahogyan a többi állatot, akik megosszák az életüket velünk. Mert enélkül nam megy, aki képtelen arra, hogy szeresse és tisztelje őket, az maradjon meg a plüssmaciknál!

A hátát naponta-kétnaponta kenegetem a tiszta aloe géllel és utána jó bőséges spricnit kap rá, meg is lett az eredménye, már így, pár kenés után is az a ronda, sárga valami eltűnt és a szép, egészséges rózsaszín bőre látszik ..... sosem kiabál, ha megfogom a kis fejét és jól bekenegetem aloéval a két csupasz szárnyát vagy ha hanyatt fordítom, hogy a hasát is megkenjem, mindent hagy egy árva ordítás nélkül, ordít helyette Morzsi, akinek ez a dilije. Bármelyik spannját kezelem valamivel vagy körmöt vágok és kiveszem, betekerem törcsibe Morzsiból abban a pillanatban kiszakad a féltés és valami eszement, rémületes hangon elkezd ordítani, de úgy, mint a fába szorult féreg, ahogy a delikvenst visszateszem a helyére elhallgat és vádlón néz ... :-) 

Mostanában azért féltékeny  Csipeszre, ha odamegyek a kis nyomihoz ő is azonnal nyargal és dugja a csőrét egy puszira. :-)

Ki is veszem Csipeszt, bár arra vigyázok, hogy ez általában össze-vissza időpontokban legyen, ne szokjon hozzá, mert sokszor későn érek és akkor már vacsoráznak és alszanak. 

Egyik este is kivettem és bementünk a  hálóba. Kicsit már szürkült, ez is volt a cél, hiszen akkor kevésbé aktívak, had szokja a vállamat ... szóval bementünk a hálóba, Csipesz a vállamon és tv-t néztünk .... aztán leesett a fejem, tekintve, hogy minden reggel 5 óra magasságában kelek, hát nem is olyan nagy csoda ez ...., a csoda az volt amire felébredtem némi alvás után: rettenetes nyakzsibbadás és Csipesz, aki csukott szemmel reszelte a csőrét a vállamon teljes relaxban, nagyon-nagyon aranyos volt és teljesen biztonságban érezte magát, ezt mutatta a testbeszéde!!! :-)
Págány Tomitól kaptunk egy nagyon szuper kiülőt, nem mintha nem lenne pár (játszótér, kalit tetejére rakható kiülő stb. ) de mégis, mikor ezt megláttam, valahogyan azt éreztem, hogy nagyon kéne egy ilyen. Meg is kértem Tomit, hogy ha lehet csináljon nekem is egy ilyet.
Akkor még nem is sejtettem, hogy hamarosan megbővülünk Csipesszel. Elkészült a kiülő, haza vittem, de a többiek nem nagyon másztak rá, egyedül Morzsi üldögélt rajta szívesen, mert jó vastag az ülőfa, jól meg tud kapaszkodni benne, nem túl magas, tehát nem kell harcolnom vele, ha le akarom venni, simán lép róla kézre ..... és pont ezek miatt a dolgok miatt lett a kiülő Csipesz kedvence is. Biztonságosan elüldögél rajta, nála ugye nagyon kell figyelni, hogy le ne essen, mert abból nagy baj lehet, ha megüti a bögyét. Nincs túl magasan, de én sem lépek be az aurájába ha nem akarok, szóval ez az ami nekünk itt nagyon kell.  Drága Tomi, nem is sejtetted, mekkora nagy segítséget kapok Tőled a kiülővel!!! :-) Ezerszer köszönöm innen is!!! :-)
Most ez még azért is jó, mert odatolom az ablakhoz és akkor órákig nézegethet kifelé, ha olyan az idő, hogy nem teszem ki kalitostul.
Pénteken megyünk Bürkle doktorhoz egy kis vizitre, tanácsadásra. Viszem a két kis nyomimat, Morzsit és Csipeszt. Körömvágás kellene, én Csipesz csőrét is kicsit hosszabbnak látom, de azt majd megszakérti a doktor. :-) Megmutatnám a bőrét is, bár az határozottan javul, annál inkább idegesítenek a szárnyain lévő megrágott tollak. Attól félek, hogy a vedlésnél hogyan fognak azok kiesni maguktól??!! Ha nem mozdulnak, akkor bizony szépen ki kell szedetnem mindegyiket ... na mindegy, előre ne parázzunk, majd csak akkor, ha kiderül, hogy kiesik vagy nem.
És akkor a többiek ..... Zebuskám, aki mind között a legokosabb , ha szólok neki, hogy : "Énekelj Angyalom!" akkor azonnal rákezdi, hogy " Kutyáááák, macsssss ...egereeeeeek... " kész tőle mindenki, annyira aranyos!!! És be nem áll a szája, egész nap nyomja, ha cseng a telefonom, ő már "vesz is fel" és mondja, Hállóóó, hállóóó, sziaaa! , ő egy tünemény, de Pipi nem kevésbé. A minap Csipesz elcsálingózott, mert elérte a felső kötelet, felhúzta magát és hipp-hopp a jákók kalitjának a tetején volt, láttam is, hogy Pipikém nyitja a csőrét, azonnal szóltam neki, hogy meg ne próbálja megcsípni a zöld fiút és szépen odébb is ment, jó kislány nagyon.

Pipi

Édes, tündér Zebi

Csibibubi a szokásos ördög formában van, egyik este, mikor betettem a kását rosszul csuktam rá a riglit, reggel gyanús volt a csend, úgyhogy azonnal betepertem a szobába, a két kis gonosztevő dícséretes buzgalommal bontott-dobott le mindent, amihez csak hozzáfértek és szétszarták az egész szobát (bár a javukra szól, hogy egyáltalán nem mentek oda Morzsihoz, őt ugyanis nagy előszeretettel piszkálják)
Tankok rendben, úgy tűnik találok nekik valami elhagyatott helyet, ahová kivihetem őket hétközben, ha csak egy órára is, de ott szaladgálhatnak kedvükre.
Július első hetében megint vendégeink lesznek, két kis pyrrhura lakik majd nálunk, míg a gazdájuk nyaral. :-)

Az első napok ....

Elteltek az első napok Csipesszel. Szombatig a kiskalitban volt, kitettem őt is a többiekkel a Teraszra, had nézegessék egymást. Morzsa azonnal odavágtázott és lógott mindegyik a sajátjában de ugyanazon az oldalon és azonnal beindult a makimajom project, ha Morzsi elment enni Csipesz is azonnal elkezdte, ha ivott akkor ő is azt tette. 

Megtörtént az első fürdés is, jó kis aloés vízzel, először nem is értette, mit hadonászok ott előtte azzal a flaskával, de aztán nyilván nagyon jól eshetett a kis pergamenes bőrének és hagyta. 

Enni is eszik, bár ez egy necces dolog. Csipesz ugyanis nem ismeri a zöldségeket, eleddig maggal és minden egyébbel etették, amit ők, az emberek ettek!!! És a tetejében szájból!!! Őszintén szólva ennek a hallatán is hidegrázást kaptam!!! Az emberi nyálban annyi minden van, ami ártalmas a madaraknak, pláne azoknál az embereknél, akiknek már akárcsak kezdődő ínysorvadásuk lehet ( és a régi gazda bizony már jó ötvenes volt) hogy a döbbenettől szóhoz sem jutottam. És azonnal értettem is, mért rohan Csipesz azonnal fel az ember vállára, kajálni akar!!! :-( Ellenben a répát, a céklát úgy nézi, mint aki az erdőben mókust lát gatyában, lila sugara nincs, hogy mi lehet az. A lábát egyáltalán nem használja, nem fogja meg a kaját, mint egy normális papagáj. Hát ez borzalom!! Van itt bőven mit megtanítani neki.

Szombaton egész nap kinn voltak a teraszon, szuper idő volt, nem volt még nagy kánikula, két óránként végig spricceltem az egész bandát, persze őt is az aloés vízzel. Jól érezték kinn magukat, elbeszélgettek egymással. 

Délután a barátaink jöttek egy kis ebédre, beszélgetésre. Kettő körül érkeztek és kilenc körül indultak haza. Ez alatt az idő alatt ez a négy ganyé brillírozott, Csipesz bemutatta az egész repertoárját, volt ott minden, közben Zebikém énekelgetett hozzá, mi meg fetrengtünk lenn a kertben ahogyan hallgattuk őket. Csipesz rendkívül jól időzített, mikor az egyik barátnőm elmesélt valami kellemetlen dolgot és hozzátette: "Hát mit mondjak neki?" Csipesz azonnal kész volt a válasszal:" Menj a p@csába!" :-), rájöttünk, hogy sokszor kiabáltak vele, ordítva közli, hogy "Csöndbe legyél már!" gyakorlatilag az egész eddigi életét megismerhettük, hogy hogyan kommunikáltak vele. :-( Elkeserítően!! Nagyon sokat és nagyon tisztán beszél.

Morzsika délután nekikezdett a rendes napi szunyókálásának, de még csukott szemmel is válaszolgatott csendesen Csipesznek. Azért jól bealudt, mert szegényem, mikor rádőlt a rossz lábára azonnal lezuhant mint egy tök. Hát ezért él ő féltestű kalitban, mert legalább ilyenkor nem esik akkorát, amekkorát egy egész testűben tudna.

Zebikém egyre jobban énekli a "Kutyák, macskák, egerek ..." kezdetű bölcsis dalt. Kicsit el is húzza időnként, minden esetre nagyon aranyosan nyomja.

Azon is jókat nevettünk, hogy mikor olyan 1/2 8 magasságában bementem, hogy megetessem a kutyákat és a madarakat Zebi azonnal elkezdett nyájasan "jó éjszakát!" kívánni a vendégeknek. Fel is merült bennük, hogy valszeg ezt mi tanítottuk Zebusnak, hogy ha jelzünk, akkor ő imigyen finoman elkezdi az ott lévőket figyelmeztetni, hogy ideje haza menniük. :-D

Este megtörtént a Honfoglalás, Csipesz átcuccolt a saját féltestűjébe, nem volt semmi kifogása ellene, mind aludt reggelig.

Vasárnap elkezdődött Csipesz bőrének gyógyítgatása. Már szombaton is látszott, hogy a többszöri aloes fürdőtől a bőrén lévő sárgás nemtudommi szépen kezd eltünni. Vasárnap aztán a 100 %-os aloe gélt beleöntöttem a tenyerembe, becserkésztem a kispasit és jó vastagon bekentem vele a pucér részeket. Ezt ma reggel is megtettem, bár ma volt egy kis harc is, már nem nyalta be, hogy csak a kezemre akarom ültetni, de igazából tök mindegy, mert ami kell az kell, neki pedig erre nagy szüksége van, ergo meg kell csinálni valahogyan. Mára már szemmel láthatóan rózsaszínesedik a pucér rész, jó lesz ez na .....! :-) Tudom! Látom, a szürke bugyitollakon is ( ez a nemes aljtolla) hogy nem összeragadt hanem szép habos. 

Ma már dolgozni mentem, el kell szórakoztassák egymást, míg hazaérek. Este pedig kicsit beviszem majd a hálóba egy nagy törcsire némi játékkal, kezdjen el kinyílni a külvilág felé is!! :-)

A többiek köszönöm jól vannak, szombaton-vasárnap-hétfőn már 5-kor fenn voltam, összeszedtem a szőrösöket és mentünk Ferihegyre , hogy kicsit lemozgassam őket, aztán már tetemszerűen feküdtek a kövön, nagyon meleg volt. Ferihegyen aztán megint volt sikerélmény, történetesen ahogyan ott bandukolt a 4 cane corso belefutottunk egy három tagú nyúlcsaládba, Amy és Nala csak tátották a szájukat, de Katey és Fred azonnal "állta" a vadat, Freden konkrétan azt láttad, hogy csak a Start gombot kell megnyomni és már vágtat is  ....   és láss csodát ... meg tudtuk őket állítani!!! Nyulambulamék elrohantak ezerrel, Fred és Katey pórázra került, bár amikor arra a részre értünk ahol a nyuffantók kavartak, rendesen emelték a fejüket és szívták magukba az illatokat, de semmi necces dolog nem történt!!!

Esténként , mikor kicsit szürkül és a tollasseggűek már nem olyan aktívak, akkor veszem ki Csipeszt, hogy szokja a kezet. Fél a kéztől, ezt láttam már. Szépen elül a nyakamba, egyáltalán nem agresszív, csak ne akarjak hozzá érni, én pedig suttogok neki, mivel a papagájok egymás között így (is) kommunikálnak és ez egy bensőségesebb dolog már. Jó jel, hogy az arcomon a pihéket egyesével végig kurkászta és lelkesen reszelt is a vállamon. A kezet pedig majd megszokja idővel, nem sietünk sehová, az időnk, mint a tenger, egy a fontos csak, hogy ez a szerencsétlen rendbe jöjjön!!!! 

Képeket majd teszek fel este, aki kíváncsi, az jöjjön vissza megnézni. :-)

Istenem, újra blogolok ...... ezt sem gondoltam két hónappal ezelőtt és azt sem, ami velem most történik.....

Nem nagyon tudom magam túltenni Sámi halálán, nem találom a helyemet, hiába van még 5 papagájom, ők nem igénylik, hogy olyan lelki társak legyünk, mint Sámsonnal voltunk Mérhetetlen az űr, amit maga után hagyott!

De az Élet olyan, hogy ahonnan elvesz oda vissza is ad. Én is kaptam tegnap egy hatalmas ajándékot, valakit akinek rám és csakis rám van szüksége.Csipesz 6 éves nemes papagáj hím. Nem szeretnék semmit belemagyarázni, de a szőr felállt a hátamon, amikor megtudtam, hogy pont annyi idős, mint Sámson volt, amikor elment és két hónap telt el a halála óta, mikor egy kedves ismerős szólt, hogy lenne itt egy menteni való nemes papagáj!!!

Azt kell hinnem, hogy őt Sámi küldte nekem!

A történetet nem írom le, bemásolom inkább Bordás Kriszta barátnőm sorait:

A mai nap mérlege olyan, amit hálálkodással zárunk: 

Először is nagyon szépen köszönjük, hogy alapítványunk PÖCS tagjai :)(Papagájvilág Önkéntes Csoport) ismételten esélyt adtak egy élőlénynek arra, hogy megtapasztalhassa milyen egy igazi érző lelkű ember kezeibe kerülni. A hatéves Csipesz névre hallgató hím nemes papagáj számára most kezdődik csak az élet. Ő ezt még valószínűleg nem tudja, de mindenképp sejti már, hisz új gazdijának Hunyadi Katinak bemutatkozott mikor HAZAÉRT!  (A fotón látható kalit átmeneti megoldás, mert Csipesz szombaton költözik új, nagy kecójába!) Hogy létezéséről egyáltalán hírt kaptunk, azt Gombos Katinak köszönhetjük! Kati, azt gondoljuk, hogy ma este Te is örömteli szívvel hajthatod álomra a fejed! 

Ma délután négy órakor elindultunk Csipeszért, önkénteseink összeadták a madár vételárát, ami 65.000,-Ft-ban volt meghatározva a tulajdonos részéről. Sokat nem fűzünk a fotókhoz, csak annyit, hogy Csipesz egy családi ház modern fészer változatának sarkában élt egy rozsdásodó kalitban, cellaszomszédságában egy Pyrrhura papagáj tengődik egy kisméretű kalitkában, akit Csipesz társául!!!! szánt a tulajdonos és akit szerettünk volna szintén magunkkal hozni, de Ő már 15.000,-Ft összegben új gazdára lelt és hát mivel a lényeg a biznisz, így a madárnak maradnia kellett! A madár tulajdonosa pillanatok alatt kivette a kalitból Csipeszt és máris a karunkra akarta ültetni, közben elmesélte nekünk, hogy nincs a madárnak kabátkája, ha lenne, akkor akár a telet is kint tölthetné….majd átvettük a Csipesz eredetigazolását bizonyító okmányt, a pénz kifizetésre került és távoztunk a helyszínről. Nem volt miről beszélni tovább…..A röpképtelen kismadár amíg a szobában intéztük az anyagiakat, egyszer felröppent és becsapódott a szoba talajába, amit gazdája kedélyesen kommentált. Elköszöntünk és beültünk az autóba, ahol mindketten percekig csak néztünk magunk elé, majd elsírtuk magunkat! Sok jó Ember támogatásával ma megmentettünk ugyan egy állatot, de jól tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Mégis….. nagyon örülünk és végtelenül tiszteljük mindazokat, akik velünk tartanak és szó nélkül segítenek, ki ahogy tud!!! Mi mindannyian abban hiszünk, hogy igenis van remény és ezeknek az állatoknak a megmentése éppúgy nem hiábavaló, mint oktatni azt, miképp szükséges helyesen tartani Őket! Hálával és szeretettel gondolunk Rátok, ma megint kiderült, hogy sok kis PÖCS ha összefog, akkor ott egy papagájjal több élhet olyan életet, ami Őt megilleti és amihez joga is van! Mosollyal az arcotokon szenderüljetek álomba! Ezer KÖSZÖNET!!! Csipeszről pedig hírt adunk a továbbiakban is! 

Hát itt tartunk most, tegnap hazavittük Csipeszt. Egy kisebb kalitba tettem, mert az én nagyomban most éppen vendégmadár szállásol. Nagyon szépen ki tudtam venni a szállítóból. Nem lép kézre, ezt majd még gyakorolgatjuk, ha beszokott.
Morzsikám a tőle megszokott dakota üvöltéssel üdvözölt minket, mire Csipesz szeme azonnal felcsillant ... hohohóóóó .... hát van itt valaki, aki az ő nyelvét beszéli!!!! :-) 

Mikor betettem a kalitba rámnézett a gyönyörű szemeivel (Issstenem, egy nemes nézésétől még a vaskilincs is elolvad!!!! Gyönyörű, melegbarna szeme van, mint Sáminak) és annyit mondott: "Csipesz vagyok!" ..... én meg teljesen kész vagyok!!!! Én nem tudom, micsoda egy jó csillagzat alatt születtem!!! Akik ide kerülnek, valahogyan érzik, mennyire szeretem a papagájokat! Mikor Zebulont (jákó) örökbefogadtam, elhoztuk, elment a régi gazdija, Zebuska odafordult felém és ennyit mondott: "Nyugi, nyugi, nincs semmi baj!" Szóval értitek??? Valahogyan érzik, hogy jó helyen vannak!!!!

Minden tálat simán betettem, csak nézegette, hogy mit csinálok, nem menekült és nem verte magát. Ellenben beszélgetett. Egyértelműen látszott a testbeszédén, hogy nem fél és nem ideges. Később kapott kézből máriatövismagot, az nagyon ízlett neki. Az eladó szerint retteg a kutyáktól, hát van itt nálunk két borjú is, két cane corso. Ennek a kismadárnak még a szeme sem rebbent, mikor odamentek és megnézegették.

Egyelőre sajnos nem nagyon akar a magon kívül semmi mást megenni, de most jön a 3 napos hétvége, kitolom őket a teraszra és majd a csapat megtanítja neki, hogy a tálba csakis borzasztóan finom és ehető dolgok kerülnek.

Apropó, a csapat. Nos, aki nem ismer minket, azoknak bemutatnám őket (neveletlenül el is felejtettem)

Tehát a tankok: Fred (ő a Hátastündér) és Nala ( ő a Királylány) 2 és 3 éves cane corsok, a fajtamentéstől fogadtuk örökbe őket.

Csibészke (10 éves) és Bubi (7 éves) feketesapkás papagájok, mindkettőt befogadtam, ők a hiperaktívak.

Morzsika, a rendes nevén Mózes, ő egy 5 éves nemes papagáj hím, ő egy különlegesen tökéletes madár, bár van némi hendikepje, történetesen mozgássérült (púpos és sánta) és ami sajnos ezzel együtt jár, eléggé együgyű és vad. Őt is örökbefogadtam azon meggyőződésem alapján, hogy hazánkban a nyomorék nemes papagájok iránti kereslet elenyésző.

Pipi a jákó leány. 4 éves lesz az idén és őt a barátnőmtől kaptam ajándékba. Ő is különleges, Szilveszter napján kelt ki a tojásból, mikor már azt hittük, nem fog kikelni.

Zebulon, ő a jákó hím, 13 éves. 11 évesen fogadtam örökbe. A gazdája írt egy gyönyörű levelet, amiben megkért, hogy fogadjam el tőle Zebit és viseljem a gondját, mert ő úgy érzi, nálam lenne  a legjobb helyen, mivel ő külföldre ment dolgozni.

Ebbe a csapatba került be most Csipesz. A csapat hatalmas nagy úr, megtanítja az újonnan jöttet mindenre, amit eddig nem tudott. Olyanok ők, mint egy nagy halom majmocska, ha az egyik eszik akkor eszik az összes, ha fürdik, akkor mindegyik beugrik a táljába egy kis pancsolásra.

Hát ennyit mára, szeretettel várok, sőt visszavárok minden olvasót!!!:-)