In memoriam Yama …..

Tegnap óta motoszkál bennem, hogy írnom kell Róla, mert Ő az én számomra nem egy egyszerű corso, hanem A CORSO volt … nem mellesleg pedig a barátom ....

A Noén ismertem meg, akkor még azt sem tudtam, hogy Ő Orsi kutyája … egyszerűen nem lehetett nem észrevenni, a gyönyörű, büszke corso, ahogyan fejét magasra emelve nézeget … szóval még az is megnézte, aki nem corso-ügyileg járt kinn, hanem valamelyik kis cukimukit vitte volna. Mert Yama egy jelenség volt …

Mindenki, aki ismerte, tudja, hogy azért ő tudott úgy nézni, hogy a gatya magától leesett az emberről ….. éppen így voltam vele először én is ….. hát mit nézeget rám ilyen morc fejjel???! Majd még tán harapna is ??? Sosem mertem odamenni Hozzá, mindig távolról figyeltem, amin szerintem Ő nagyokat kuncogott, de hagyta, hadd főjek a levemben ….. 

Aztán egy nap megtört a jég, odajött hozzám és félreérthetetlenül a tudtomra adta: arra vár, hogy megsimogassam ….. nekem dölt a teljes testével, felnézett rám és a szeme ezt mondta: „Na te szerencsétlen, hüjje kétlábú, ne rinyáljál már itt, szedd össze a bátorságodat és simogassál…, simogassál….! És én lesz, ami lesz alapon megsimogattam, ő pedig a gyönyörű szemeivel kicsit huncutul, kicsit gunyorosan nézett felfelé.  Onnantól külön helyed volt a szívemben.

Nagyon sokat tanultam Tőled ez alatt a rövid idő alatt is, amíg barátok lehettünk.

Mesterien, sőt nagymesterien űzted a szemmel kitolás művészetét, sosem felejtem el, mikor Neo, a nagy boxer kan odament és hátulról elkezdett szagolgatni, nem kaffantottál rá, nem csináltál semmi különöset, csak lassan, nagyon lassan hátra fordítottad a fejed és végig mérted … de HOGYAN??? Neo azonnal megmerevedett, ez a hatalmas boxer elbizonytalanodott és lassan hátrálni kezdett majd ki is fordult a szituból.

Aztán egyszer játszottál Freddel, nem azért mert ő akarta, hanem azért mert Te akartál. Nálad ez körülbelül úgy nézett ki, hogy az ember mélyen elgondolkodott, hogy a morgásod alapján  a torkát akarod-e átharapni vagy csak csonkolnál valahol??? De a Gazdid megnyugtatott, hogy Te bizony ilyen aláfestéssel szeretsz játszani, én pedig azon lamentáltam magamban, hogy vajon milyen hangjaid lehetnek, ha tényleg haragszol???

Néha Orsi elhozott hozzánk is, mikor Nalát és Fredet jött látogatni.

Te nem bejöttél a kapun, hanem megjelentél a kapunál és bevonultál … mint egy királynő ….!

Az én két kutyám csak állt és még a gondolat sem fordult meg a fejükben, hogy esetleg rákérdezzenek, mért is jöttél. Sőt, ha az ajtóba feküdtél és ők benn voltak a nappaliban, nem mertek átlépni rajtad, megvárták, míg odébb mész és csak akkor jöttek ki hozzánk.

A tavalyi corsos talin is sokat voltunk együtt, mi még akkor kutya nélkül mentünk, sétáltunk és ha anyád nem figyelt, dugtam a szádba a legfinomabb falatokból.

Most meg egyszerűen nem tudom elhinni, hogy mi történt …… az én szívemben mindig így maradsz meg, ahogyan emlékszem Rád. Annyira reménykedtem az utolsó pillanatig!

Tudom, hogy egyszer valamikor találkozni fogtok Orsival és onnan már sosem kell elválnotok, addig pedig neki nagyon nehéz lesz, a fájdalom tompul az idővel de sosem múlik el ……!

Drága Yama! Engedd meg, hogy úgy búcsúzzak Tőled, ahogyan a szívem legkedvesebb madarától:

Fuss egészségesen és szabadon, drága kupakszemű barátnőm!!!!!